Ez egy japán tésztaleves, az instant formájával már mindenki találkozhatott. Én azt is tökre szeretem, de most nekiálltam rendesen elejétől a végéig. Alapvetően 3 részből áll, van a tészta, van a gazdag alaplé, és vannak az opcionális feltétek.
Hozzávalók:
Alaplé:
-Kacsa farhát, vagy szárny
-Hagyma
-Fokhagyma
-Gyömbér
-Csili
-Szójaszósz
Feltétek:
-Gomba
-Újhagyma
-Husi a levesből
-Fejenként 1 buggyantott tojás
-Kacsatöpörtyű
-Chow mein tészta
Elkészítés:
A kacsát vagy csirkét, vagy bármit megtisztítod. Én leszedtem a bőrét, felkockáztam, és saját zsírjában kisütöttem töpörtyűnek. Az állat részeit felrakod hideg vízben főni, az alaplé hozzávalóival. Az a lényeg, hogy egy illatos, sötét színű, húsleves ízű cuccot kapj. Ehhez minimum 2-3 óra kell.
Ha a kész tésztát használod, mint amit a ’Kínai zöldséges csirkés tészta’ receptemben, akkor tök jó, ha saját magad akarod elkészíteni, akkor tuti meg fogod bánni, de azért leírom.
Sztenderd búzalisztet használtam, rendesen tojással, nem bohóckodtam hajdinaliszttel, meg ez bevált, kb tudtam mire számíthatok. Fél kiló liszt, 5 tojás, és ha még kell egy pici víz. Ezt tésztagépen kinyújtottam.
Egy kicsit hagytam száradni.
Majd a gép erre alkalmatos tárcsáival metéltre vágtam. Beliszteztem, és egy napig néztem, ahogy szárad.
A feltéteket elő lehet simán készíteni, amíg a leves fő. A töpörtyű ugye már megvan, az újhagymát fancy darabokra szeleteled, a gombát vagy megpirítod, vagy megaszalod. Ezt lehet sütőpapíron a sütőben, takaréklángon, de marhasokáig tart ez is.
Jön a buggyantott tojás. Kis lábosban sós ecetes vizet raksz fel, amikor felforrt, leveszed takarékra, egy villával megkevered, hogy középen kis tölcsér képződjön, beleütöd óvatosan, és megvárod,amíg a sárgájára rátekeredik a fehérje. Akkor jó, ha kívül szilárd, de belül még folyik.
A levest leszűröd, a husit leszeded a csontokról és egy külön tálba teszed. A tésztát kifőzöd, és lecsepegteted. Ha minden kész összerakod.
Én kb megőszültem mire kész lett, de azért felraktam hátha valaki nagyon unatkozik, és megcsinálja.
